Milyen volt a Delfin Tábor Tenerifen?

DSCF2967-001

Sokan kérdezték, ezért beszámolok róla röviden, főleg azoknak, akik lemaradtak, de azoknak is, akiknek kedvet csinálok, hogy jövőre velünk tartsanak. Ha nézitek a térképet, és megnézitek a képeimet a honlap Galériájában, nyomon tudjátok követni a beszámolómat.

Okt.9-én, kedden reggel indultunk Budapestről hatan: Judít Jutka, Csilla, Tündi, Gabi és én. Két órát repültünk Brüsszelbe, majd pár óra várakozás után 4,5 óra repülőút után érkeztünk Tenerife déli repterére.

Itt rögtön átvettük a bérelt autóinkat, a két „Panda maci”-t. A sziget nagy része elképesztően szerpentines, sok a hegyi út, erre nem volt a legmegfelelőbb választás, ez később kiderült.
A szálláshelyünk, egy apartman hotel, a PLAYA DE LAS AMERICAS-ban volt, kb. 15 percnyi autóútra a reptérről. Nagyon mulatságos pillanatokat éltünk át, mi hat nő, amikor nem tudtunk a kocsival hátrafelé váltani és elkezdtük tolni, aztán meg nem találtuk a parkolót (ami meglehetősen bonyolult volt). A szállás nagyon kellemes volt: szép appartmanház pálmafákkal, és az apartman is tetszetős, kényelmes, jól felszerelt. Két szoba, két fürdőszoba, amerikai konyhás nappali és terasz volt az apartmanban. Olyan meleg volt, hogy sokszor még pléddel sem takaróztunk, elég volt egy lepedő. A szálláshelyünk olyan volt, mint amilyennek mindig elképzeltem egy amerikai fürdőhelyet. Strandok tömege az óceán partján, elképesztően sok étterem, kávézó, butikok, utazási irodák, 10-20 emeletes szállodák, káprázatos tengerparti sétányok, tele különleges, csodás növényekkel, háttérben a Los Gigantes égig nyúló hegyei. Fergeteges látvány és atmoszféra.  Még soha nem tapasztaltam ilyet. Élveztem is ezt a kirobbanó életet, ugyanakkor vágytam a hiányzó csendre is, amit igazán csak a Güimar piramisainál találtam meg.

Legelőször, szerdán (okt.10) a strandolást próbáltuk, nagyon vonzott a fehér tajtékos óceán a ragyogó napfényben. Az óceán kb. 5 percre volt a szállásunktól. Fekete homokos strandok, mivel „tűz sziget”, több km. hosszan vezettek a parton. Csodás sétányok futottak mellettük, tele pálmafákkal, gyönyörű virágokkal, szállodákkal és a rengeteg étteremmel, kávézóval. Azután végre több kilométerre kikötöttünk egy strandon, és az elképesztő forró homokban, nekifutottunk az óceánnak. Az óceán fokozatosan mélyült, vize kb. 23-24 fokos lehetett. Jól lehetett úszni. Mulatságos volt, amikor társaim behomokozták, betemették egymást, akár– mint az iszappakolás. 30-33 fok meleg volt, de kellemes, mivel állandóan fújt – nem kellemetlenül – a szél. Még esténként is 23 körüli hőmérséklet volt, rövid ujjú ruhában sem fáztunk.

Csütörtökön, okt.11.-én korán kirándulni indultunk a sziget nyugati- és északi részén az úti könyvben ajánlott gyönyörű helyekre. A két vezető számára (Judít és én) a „Panda macikkal”, igen nehéz utat választottunk, mint utólag kiderült. Nem voltunk gyakorlottak a hegyi utakon, a szerpentineken való vezetésben, főleg ilyen kis teljesítményű kocsikkal.  Nehéz volt a tájékozódás is, mivel a városokban nagyon sok az egyirányú forgalom, a sok körforgalom, minden spanyolul van kiírva és az utca népe is csak spanyolul tud. Jövőre, előnyben lesz a jelentkezésnél, aki spanyolul tud! Sok nevetésre és bosszúságra is adott okot, amikor ugyanoda értünk, akár négyszer is egymás után – miután a körforgalmak adta összes irányt kipróbáltuk.  Ez a nap volt a tűzkeresztségünk, azután egészen jól belejöttünk.  Elképesztő gyönyörűségekben volt részünk, a természet minden nehézséget kárpótolt. Láttuk a Las Gigantas égbe nyúló szikláit nyugaton, áthajtottunk az egész hegységen fel egészen északra a festői szépségű tengeri városkába, GARACHICO-ba.  Sajnos nem vittünk fürdőruhát, ezért nem tudtunk egyet úszni a lagunákban, amit az óceán alakított ki, csak lefényképezhettük. 
Akkor következett, ami még ennél is nagyobb élmény volt, a majdnem ezer éves sárkányfa, ICOD DE LOS VINOS-ban. Csodás trópusi kertben áll, kordonnal van körül véve, a védelem miatt.  Leültünk a hatalmas aurájában, a rendkívüli erősségű energiájában. Megsúgta nekem a fa: „még a dédapja az Atlantiszon élt. A magjuk szent, védelmi fák voltak, és még ma is ez a feladata.  Kanári szigetek az ősi Atlantisz szigeteinek a darabjai”.  Mintha álmodnék…..

Következő kirándulásunk okt. 12.-én, pénteken VILLAFLOR volt a Teide tűzhányó alatt, kb. 1500-1800 m magasan. Már egészen jól hozzászoktunk a szerpentinekhez, élveztük a hegyi utakról a csodás kilátást a hegyekre. VILLAFOR nevezetessége, hogy ilyen magasan rengeteg virágot termesztenek, lépcsőzetes műveléssel a hegyen. Sajnos nem akkor voltunk ott, amikor a tenger sok növényke virágzik. VILLAFOR hegyi falu, a tetején áll két nagyon régi templom.  Még soha nem láttam Istennő Templomot sehol, amit kimondottan Máriának szenteltek fel, számomra örömteli és megható élmény volt. Nagyon szép mindkét templom.

A következő nap szombat, okt.13.-án, a várva várt delfintúrát hozta el. Kicsinek mondható, 15 m hosszú kis hajóval vitorláztunk ki.  Mi öten, a kapitány és még három idegen volt csak a hajón. A képet rólunk induláskor készítették.
Picit felhős égbolt tökéletes volt, mert így nem égtünk le, szélcsend, tükörsima tenger. Volt egy hely, ahol kagylókat tenyésztettek, rengeteg volt itt a vízi élőlény, nem csoda, ha a pilótabálnák is megjelentek. Itt-ott csapatokban, 2-4-6 együtt úsztak. A farkuszonyaik emelkedtek ki a vízből és feljöttek időnként levegőt venni. Sajnos ezeket a pillanatokat, olyan gyorsan peregtek, nem lehetett elkapni a fényképezőgéppel. Nekem nagyon tetszett, az anyukája mögött úszó két kicsi bálnácska.  Delfinek is vannak, mondta a kapitány, de azokat ritkábban látni itt. Egy öbölben kikötöttünk, ahol lehetett teknősöket látni. Itt pipával néhányan búvárkodtunk, de csak az egyik szerencsés társunk látott teknőst.

Volt egy álmom, a Masca, ott szerettem volna a csoporttal meditálni, ami részben teljesült. A meditáció, jövő évre maradt. Az északi túránk után egyértelmű volt, hogy a TEIDE tűzhányóhoz és a MASCA faluba, nem tudunk a Pandákkal felmenni. Amíg mi hajókáztunk, társunk Jutka, aki nem jött el, ezen a kiránduláson munkálkodott. Kiderült, hogy az egyik utazási irodában oroszul beszélt az eladó. Az is kiderült a meglepetésünkre, hogy Jutka orosz tanár, csak már évek óta nem tanítja. Soron kívüli utazást szerveztek, csak a mi igényünkre egy csak oroszul tudó vezetővel.
Picit tartottunk tőle, hogy megjelenik hétfőn okt. 15.-én, egy orosz maffiózó, de nagyon kellemesen csalódtunk, mert egy tekintélyt parancsoló, elegáns „orosz herceg” jelent meg, egy gyönyörű nyolc személyes autóval. Azt mondták, hogy csak oroszul tud. Az út vége felé lett egy olyan gyanúnk, hogy valamennyit megértett a magyarból. Volt is emiatt zavarunk, és mulatságunk! Több helyen megállt velünk, hol érdemes ajándékot venni, ahol mindenütt oroszul tudtak – érdekes. Kifogástalan volt a vezetése, az idegenvezetése és még túlórázott is velünk, mert másfél órával később értünk haza. Nagyon boldogok voltunk az apróságoknak, amit vettünk: zeneszerszámokat pld. pánsípot a gyerekeknek, hogy hívják a tündéreket, és gekkókat, hogy szerelmet hozzanak az életünkbe. Volt, aki valódi gyöngyöket vett, mivel a sziget a gyöngyök hazája. Hoztunk olcsó karkötőket, amelyek a Tenerifen bányászott két féldrágakőből készültek, a fekete oxibionból és a zöld olividből.
Fantasztikus volt a méltóságos TEIDE vulkán. A kocsink csak 2500 m magasságba mehetett fel. Onnan felvonó vitt fel 3500 m magasba, ennél feljebb, csak gyalog lehetett menni.  Különleges élmény ennyire fent, az ég, a felhők és a kövek végtelen birodalmában.  3000 m magasban már jóval kevesebb az oxigén.  Megéreztük, amikor lejöttünk a hegyről.

Ezután voltunk a kalózok fészkében, a csodás MASKA-n. Ide tényleg csak terepjáróval lehet felmenni, a faluba pedig már csak gyalog. Leírhatatlan szépségű hely. Egy hegyi vendéglőben ebédelve megcsodálhattuk. Sajnos, mint már említettem, most itt kevés időt tölthettünk, már nem volt idő meditációra, de majd legközelebb. Jövőre azt tervezem, hogy feljövünk ide kocsival, utána gyalog megyünk le túravezetővel a csodás tenger öbölig, ami kb. 4,5 km, és ugyanennyi óra. 

Okt. 16.-án, kedden megnéztük a világ egyik legnagyobb állatkertjét Puerto de La Cruzban, a LORO PARK-ot. Nagyon jó minőségű autópálya vezet a szigeten nyugatról keletre és fel észak egy részére. Kb. 110 km volt az út a szállásunktól. A Panda macik ezen remekül szaladtak, nem volt semmi gond, csak kicsit eltévedtünk, amikor az egyik autópályáról a másikra át kellett menni, de megoldottuk.
Fantasztikus a Loro Park, mintha egy trópusi őserdőben járnál. Az állatok rendkívül jó körülmények között vannak tartva (de mégiscsak állatkertben).   
Fantasztikusak, a több szobányi nagyságú akváriumok, mintha a tengerbe lépnél egy alagútba, a több ezer papagály gyűjtemény, láttunk fehér tigrist és nagyon sokféle madarat, kisebb állatokat. Döbbentesek voltak számomra az orangutánok, mint elképesztően kigyúrt óriások. Láttunk pingvin showt, palackorrú-, majd kardszárnyú delfinekkel showt. Csodálatosak voltak, de Megjegyzem, hogy számomra sokkal boldogítóbb volt, az óceánban látni a bálnákat.

Szerdán, okt. 17.-én, Gabriella barátnőnk már haza utazott. Később csatlakozott és csak így tudtunk már repülőjegyet szerezni a részére. Miután kivittük a reptérre, megnéztük Güimarban a piramisokat.
1991-ben Thor Heyerdahl fedezte fel a piramisokat. A sarkaknál a megmunkált kövek, illetve az egyenletes talaj, ami egyértelműen arra utal, hogy nem csak összehordott kőrakásokkal állunk szemben. A kövek vulkáni eredetűek és nem a szigetről származnak. Korábban a parasztok mezőgazdasági területként használták. A 6 lépcsőzetes piramisból álló komplexum, csillagászatilag a téli és nyári napfordulóhoz lett tájolva, ennél fogva nagy kulturális, történelmi és asztrológiai értékkel bír. Ezek a piramisok hasonlóságot mutatnak a korai egyiptomi, mezopotámiai, szardíniai, szicíliai és dél amerikai piramisokhoz. Egyébként, Tenerifen másutt is vannak piramosok, de itt vannak a legjelentősebbek. (Lehet, hogy mégis igaz, amit a sárkányfa súgott nekem a Kanári szigetekről?) A parkban kiállítások vannak, pld. láttuk élőben Heyerdahl papiruszhajóit, mint az ősi Vizi közlekedés eszközét.
A parkban csend van (VÉGRE!) és csodás trópusi növények vannak. Egy mangó fa meg is vendégelt bennünket a gyümölcsével. Egy békés, szép fél napot töltöttünk itt el.

Csütörtökön, okt. 18.-án délben még beültünk a kedvenc ételeinket enni. Nagyon szerettük a „tapast”, ami a mi burgonyánkhoz hasonló, de kisebbek a gumók és finomabb. Különböző szoszokkal hozzák. Nagyon finom volt a tintahal tapas és saláta körettel. Találtunk egy nagyszerű éttermet, nem hiába kint ültették a vendégeket az étterem előtt, hogy sorra kerüljenek. Itt 5€-ért megvacsoráztunk.  A tapas adag itt 2 €-ba kerül. Vacsoráztunk Indiai étteremben is jóval drágábban 10 € körül. Többször együtt vásároltunk és csináltunk salátákat, megkostoltunk általunk még soha nem izlelt déli gyümölcsöket.  Az étekezés így valamivel drágább volt, mint itthon, de hát nyaraltunk.
18.-án 15 órakor leadtuk a reptéren a bérelt kocsikat és nemsokára elindultunk haza felé. Visszafelé rövidebb légifolyosón jöttünk, mert 3,5 óra vot az út Brüsszelig. Sajnos ott reggelig vártunk (elég jól bírtuk), és 19.-én reggel reültünk haza Budapestre.

Csodás út, volt mindenki felejthetetlen élményekkel jött haza.

Kint ismeretségeket kötöttünk, így a jövő évi tábort még az ideinél is sokkal jobban tudom megszervezni. Ha időben, több hónappal előbb vesszük meg a repülőjegyet, jóval olcsóbb lesz. A következő évi tábort is valószínűleg szeptember vége, október elején fogom tartani. Áprilisban jelentkezek a pontos programmal és sürgősen elindítom a jelentkezést.

Budapest, 2012-10-28

Szeretettel
Lőcsei Fanni
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Mobil: 30/659-0589, www.delfintrening.hu