Beszámoló a 2014 évi Delfin Táborról

Zoli barátunk alkotása

Augusztus 31.-én 6,15-kor indultunk Budapestről tizenketten, négy kocsival. 740 km-t autóztunk aznap egészen Splitig, végig autópálya van szerencsére. Időben odaértünk már három óra körül, bőven elértük az öt órakor induló kompot. Csodás idő volt, gyönyörű élmény volt a három órás hajóút Hvarra. A csapat jól összejött a hajóúton, akik még addig nem ismerték egymást.

Hriboskára, Hvaron a szálláshelyünkre (kis halászfalú) már sötétben értünk. Mónika apartmanjaiban már negyedik alkalommal tartok tábort, jól kiismerem magam. Két négy és két kétszemélyes apartmanban lettünk elszállásolva, ami kb. egy negyedórányi járásra van a tengertől. Szept.7-ig hét éjszakát töltöttünk ezen a csodás szigeten, amit méltóan, a Föld első 10 szigete között jegyeznek. A program kissé változott a megváltozott időjárás miatt. Többet kirándultunk a strandolás mellett. A szigeten mintha tavasz köszöntött volna be. Csodásan kizöldült a sok esőtől. Máskor szeptemberre már minden elszáradt a szárazságtól. Kirándultunk a fővárosba Hvarra, a közeli Stari Gradba és a csapatból többen megmászta a "barlangot", ami nem kis teljesítmény volt a vihar miatt.

Számomra a sziget legnagyobb értéke a rendkívülien magas szintű prána. Kevés helyen érezhető ilyen tiszta formában a Földanya energiája. Adta a környezet a spirituális munkánk témáját, hogy az ÉLETERŐ-vel dolgozzunk minden reggel a tengerparton.  Én ezek miatt a reggelek miatt megyek Hvarra. A vadregényes part, reggeli misztikus pára, a borókafenyők illata, és a végtelen, a kék és a zöld árnyalataiban hullámzó tenger, önmagában lélek átalakító élményt ad. Egy ilyen környezet nagyon megkönnyíti a meditációt, megélni azt, hogy az egyetemes életerő bennünk és a világmindenség minden részében benne van, ami összeköt és egységet alkot.  Úgy gondolom, minden társunk ezeken a reggeleken a maradandó élmény mellett, több olyan spirituális eszközt is kapott, amellyel dolgozhat itthon a mindennapokban, amelyek által megemelheti a vibrációját, ami átalakító hatású lesz az életére.

Mindnyájunk számár még maradó élmény volt egyik este a „transztánc”, bizony meglehetősen betranszoltunk, amit a delfintáborok közös dalával, az Omega: „Hajnali óceán” című számával zártunk. Mély meghatottság nélkül soha nem tudom meghallgatni. „Nézd, a nappal szembe nézz, a fénnyel az égig érsz, és megpihensz talán, az ezüstóceán hajnalán.” Hallgasd meg a honlapomon. Meg fogod érezni, miért tartom a delfin táborokat.

Szept. 7-én délelőtt elindultunk hazafelé, egy csodás boszniai kirándulásra. Lenyűgözően szép élmény volt átkocsikázni az egész szigeten Socurajba, a komphoz. Innen csak fél óra hajóút a szárazföld. A tenger partján autózva csodás élmény, ami folytatódott a smaragdzöld Neretva folyó mentén, fel Medjugorjeba, ahol a délutánt töltöttük.

Medjugorje nagy vallási központtá nőtte ki magát. Naponta tömegesen látogatják a zarándokok mind a Mária jelenések hegyét, mind a nagyon magas "Krisztus" hegyet. Mi a jóval alacsonyabb, de rendkívül sziklás Mária hegy megmászására vállalkoztunk, az sem volt könnyű a vizes köveken. Mindenkinek sajátos, maradandó sprirituális élményt adott a hely. Csodálatos, áldást adó élményhez jutott hozzá szinte minden társunk. A számára lehetséges szinten mindenki képes volt befogadni „Mária, Regina, a Boldogasszony energiáját.

Aznap este Citlukban aludtunk, egy magánfogadóban Stefannál. Kitűnő vacsorát főzött a felesége. Nagyon viccesnek találtuk, hogy a vegetáriánus társaink halat kaptak, mert nem tudta elképzelni, ha vegetáriánus is valaki, legalább halat ne egyen.
Másnap a közeli Mostárt csodáltuk meg. A háború után újjáépítették, meghagyva emlékül néhány épületet. Élmény volt a gyönyörű hársfasoron található kávézóban megpihenni. Elég hosszú séta után megtaláltuk a Stari Mostot, az öreg hidat. Életem egyik leggyönyörűbb vidékét láttam. Mintha Aladin csodalámpája varázslatának lettünk volna a résztvevői. A híd környéke tele van bazárokkal, ahol gyönyörűséges keleti szépséges apró tárgyakat lehet vásárolni, persze sok Aladin lámba is van. Olyan jó lett volna itt több időt eltölteni, de hát menni kellett tovább délután, fel a szépséges Neretva völgyön át, egészen a duzzasztóig Jablanicáig. Közben viharos volt az ég, esett az eső, így sajnos a séta itt elmaradt. Kárpótoltuk magunkat egy nagyszerű vendéglőben, egy jó vacsorával.

Még este elértünk Kiseljakba, közel a visokoi piramisokhoz. Itt aludtunk egy motelban, amivel nagyon meg voltunk elégedve, főleg a bőséges svédasztalos reggelivel. Másnap már Visoko felé hajtva megláttuk a piramishegyeket. Döbbenetes volt a látképük, ahogy közeledtünk az autókkal. Sajnos az idő rövidsége miatt csak a Holdpiramis megmászására volt időnk. Női csoport, teliholdkor, a Holdpiramison, nem lehetett csodálkozni, hogy ez a hegymászás egy igazi női beavatás volt. Sajnos elképesztően csúszós volt a talaj a sok eső miatt. Kettőt csúsztunk sokszor vissza, egy lépést előre, a bokrokba kapaszkodtunk. Ha elázva is, sárosan, de a győzelem a miénk volt. Felértünk a vadvirágokkal, gyógynövények illatával teli, napfényes tisztásra. Innen küldtünk hálagömböket az újjáépült Boszniának. A képeken láthatjátok az emberi kéz nyomát, hogy a talaj alatt ember alkotta építmény található.

Délután indultunk, még 540 km volt előttünk. Éjjel értünk Budapestre, szeptember 9.-én.

A honlapom Galériájában nyomon tudjátok az utat követni.

Remélem, hogy aki nem tudott velünk jönni is képet kapott a táborról a beszámolóm alapján, és jövőre minél többen jöttök velünk. Mindenképpen megismételem ezt a csodás utat, azzal a különbséggel, hogy több időt fogunk tölteni Boszniában. Legalább egy egész napot Mostárban és Visokóban is, ahol a Nap piramis még vár bennünket!

Szeretettel
Fanni
2014-09-15