„Miért látunk ellenfelet egymásban ezen a Földön, amikor mi minden, egységes Univerzumban élünk?"

Mit jelent a szó, hogy „Univerzum”?

Uni= egy, egység, Verzum= változás, változatosság. Összeolvasva: MINDEN EGGYÉ VÁLTOZIK.

Azért tudjuk a kozmikus törvényeket megállapítani, mert minden az egységből, az odaátról jöttünk, ugyanabból a Naprendszerből, ugyanabból a Tejút galaxisból, ugyanabból az Univerzumból. Odafent és odalent, nincsenek önálló részek, mind az egésznek, az egynek a része. (Ezt az asztrológusi munkám során naponta tapasztalom: minden életeseménynek megfelel egy égi konstelláció).

A bolygónk, az Univerzum szempontjából kifejezhetetlen kicsi rész, tiszavirág életű az emberiség, ezért egyértelmű, hogy nem kaphatunk főszerepet a kozmikus drámában.  Talán azt valaki más, talán senki sem kap!

Minden, ami itt és mindenütt az Univerzumban van, az az energia megnyilvánulása. Ennek egysége az atom, ami az energiaszerkezetek tökéletes példányaként jelenik meg az élet minden formájában. Az élőlények, nem csupán kémiai reakciók, hanem ENERGETIKAI TÖLTÉSEK. Nem más, mint energiaegyesülések egy olyan energiamezőben, amely a világ minden más részéhez kapcsolódnak (kvantumelmélet). Az ember így tapasztalja meg a testet öltést, a kozmoszi életet: a Lelket, a szívet, az elmét, a testet.

Régen volt, amikor nagy távolságok voltak a térben a bolygónkon, de az ember mára ezt legyőzte. Viszont a fizikai távolság helyett, az elmében hozott létre távolságot. Vakság lett rajta úrrá, a külső látszatnak, az egyénnek a megszállottjává vált. Az emberiség történelmében vannak idők (még a mi időnkben is), amikor az ember az öldöklés szintjére alacsonyodott le. Végtelen közöny lett rajta úrrá, akár ember, akár állat szenvedése iránt. Közöny azt jelenti, hogy „nem törődök vele”. Semmi nem számít, csak az, hogy birtokolhassa az anyagot, duzzasztja az egóját már olyan szintre, hogy elveszti az eszét.

RamanaMaharsit, az indiai bölcset idézem: „A világ az egó kivetülése”. Az egó álarc, ami létrehozza a dualitást, létrehozza az elkülönülést. Eszménye, a magány. Központi, az emberi működést irányító gondolatai: „minden rólam szól”,„hogyan győzhetek?””, „hogyan uralkodhatok?” – no, de milyen áron? Minden, amit látunk, a gondolataink eredménye. A külső világunk, a belső világunk oka (ellentétben a látszattal).

A belső békénk, nyugalmunk megtalálásának az útja, hogy lemondjunk az egóról, az, hogy csak állandóan önmagunk helyett, EGYMÁSRA GONDOLJUNK. A harmonikus kapcsolat alapja, a másik Lény iránti RÉSZVÉT.

Az élet sokféle formát ölt, ez így van a bolygónkon is. Túl kell lépnünk az erre alapuló elkülönülésen. Az Univerzum szó azt jelenti, hogy a sok különálló kis rész, eggyé válik, ezért ÁTALAKUL. Így válik a csecsemőből - szülő, a makkból – hatalmas tölgy, a hernyóból – csodálatos pillangó, az egyszerű emberi lényből – felvilágosodott emberi lény. A korlátozott fajból, korlátlan mindenség lesz, túllépve a különbözőségen.

Ahogy a fejlődésünkben a Homo Spirituszhoz közeledünk, a JÓSÁG fog bevonzani bennünket, ezt úgy éljük meg, hogy érzékenyebbek leszünk, jószívvel fordulunk a világhoz, részvétet érzünk minden lény iránt, a tudatosságunk az élet minden szintjéhez kapcsolódik. Ahogy nő bennünk a tudatosság, ahogy nő bennünk a szeretet, egyre jobban megéljük, hogy az Emberiség egy kiteljesedett egység, amely minden Lénnyel, egy nagy egységet alkot. Egyetlen rész sem választható külön az egésztől. NEM MIND EGYFORMA, DE MIND EGYENÉRTÉKŰ: UNIVERZUM, FÖLDLAKÓ, (ember, állat, növény, ásvány), FÖLDÖNKÍVÜLI. = EGYSÉG.

A fenti írásom lényegi összefoglalója az „Egység” című filmnek, amit szívből ajánlok. Lélekemelő üzenet abból a szférából közvetítve, ahol minden EGY. Megtalálod a honlapom filmtárában ide kattintva!

Szeretetben és tudatosságban együtt!

Fanni