Gyönyörű tanító mese

Aranyos Ervin: A SZÍVEK SZABÓJA

Élt egy szabómester, szíveket foltozott. Hozzá a sok ember sok munkát hozott. 

Mert a szép szíveket sok sérelem érte, s bár a szabó bérét vastagon megkérte. Ki sem látszott a temérdek munkától, s a szabóműhelyből egy nap sem volt távol. Nagyon unta pedig a monoton munkát. Hidd el, hogy Te is nagyon unnád.

Kíváncsi lett hát, hogy a szívet mi bántja, mi okozza vesztét, miért romlik el pántja? Hová lesz belőle a sok tiszta érzés, miért ül ki színére megszakadás, vérzés? Miért változik meg mesés dobbanása, mért okoz fájdalmat úgy, hogy belészakad. Ez a sok fájdalom vajon miből fakad?

Egy nap úgy döntött, hogy utánajár végre, mért fáj a sok szív, miért hullik vére. Letette a munkát, bezárta a boltot, s indult, hogy megnézze a szív mért nem boldog. Álruhában járta végig a világot, feljegyezte sorban, amit útján látott.

Sok magányos szívvel hozta össze sorsa, amiből hiányzott a szeretetmorzsa. A hit, a bizalom elfogyott belőlük, szeretetlenséget láthatott csak tőlük. Haraggal és dühvel, méreggel bélelték, nem csoda párjukat sehogy sem lelték. Irigység és önzés, félsz uralta őket. Látott férfiakat, hitet vesztett nőket, a szívük mélyéről a szeretet hiányzott, szomorúság, bánat mételye virágzott. Mind a pénzt hajszolta, jónak lenni féltek, bezárták a szívüket, mind maguknak éltek. Kedves ölelésben sohasem volt részük, elromlott a motorjuk, a legfontosabb részük.

És a szabó tudta, szükségük van másra, nem csak szívcserére, vagy kijavításra: a sok embert inkább tanítani kéne, a szeretet tudás mindre ráférne.

Nem aludt éjszaka, és mit hozott a reggel? Körülvette magát sok - sok kisgyerekkel. Árva kis lelkeket fogadott magához, s ekképpen kezdett újra a dolgához. Minden megfoltozott szívhez jár egy gyermek, aki akkor boldog, ha rá figyelnek. Hitte, hogy a jó szív csak azon fog múlni, képes-e a gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyermekek tiszta szívvel élnek, szeretetet adnak, ölelést cserélnek. Mosollyal, hálával gyógyítják a szívet, tőlük lesz boldog, nyíltabb a tekintet. És ők nem csak adnak, szeretetet várnak! Otthonban és szívben meleget csinálnak. Örömmel lelkedet szép fehérre festik, s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnakadni, és begyógyult szívük képes befogadni, mikor egész évbenvan ajándék, s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék, akkor szív-szabásra soha nem lesz szükség. Szeretettel telve a szép szívek büszkék.

Végre, a jósággal telik meg világunk, mikor egész évben csupa jót kívánunk.”

Szeretettel Fanni